Páll-Balázs Gréta

2007-ben végeztem okleveles pszichológusként a Debreceni Egyetemen. Már az egyetemi évek alatt tevékenykedtem többfajta mentálhigiénés önkéntes munkában, itt szereztem első tapasztalataimat krízisben lévő serdülőkkel. A diploma megszerzése után Görögországban dolgoztam, szintén önkéntesként gyerekekkel egy kreatív alkotó központban. Hazatérve, pszichológusi munkámat a 20. kerületi Nevelési Tanácsadóban kezdtem meg, ahol iskolapszichológusi feladatokat láttam el a kerületi általános iskolákban, egészen a szülési szabadságom kezdetéig. Közben folyamatosan részt vettem hosszabb, rövidebb tanfolyamokon (autogén tréning, rajzelemzés, SZPT-Varázsjáték).

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesületben integratív gyermekterapeuta módszerspecifikus képzést végeztem 2013-ban.

Az alapdiplomámra ráépítettem a Pedagógiai szakpszichológusi képesítésemet az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Karán 2015-ben.

A Magyar Családterápiás Egyesületben megszereztem a pár-és családterápiák végzésére jogosító oklevelemet is 2019-ben.

2016 óta kapcsolódó szakemberként veszek részt a 12. kerületi, Murmo Szakpszichológiai és Művészetterápiás Központ pár-és családterápiás munkájában. 2018-ban óvodapszichológusi tevékenységeket láttam el egy 2. kerületi integráló óvodában, majd 2020-tól főállásban dolgozom jelenleg is a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat II. kerületi Tagintézményében. Itt elsősorban gyermekekkel foglalkozom egyéni és csoportos ellátás formájában rendszeres szülőkonzultációkkal kiegészítve. Emellett szakértői vizsgálatok végzésében, illetve pár-és családterápiák vezetésében is részt veszek.

A Pszichokikötő rendelőhöz 2021 tavaszán csatlakoztam, ahol párok és családok terápiás kísérését végzem kettős vezetéssel.

A pszichés támogatás bármilyen formájában a legfontosabbnak azt a fajta kapcsolatot tartom szakember és kliens között, amely az elfogadásra, bizalomra, empátiára és őszinteségre épül. Mindezeknek köszönhetően válnak ezek a terápiás alkalmak egy olyan biztonságot nyújtó, megtartó erőforrássá, melynek talaján jól esik lerakni lelki terheinket. Szembenézni a sérelmeinkkel, fájdalmainkkal, melyeket lassan feldolgozva és átkeretezve, sok minden érthetőbbé, és a mindennapi életünkbe integrálhatóbbá válik számunkra.